Tamási Lászlóné Illés Margit és Barkóczi Csaba, az Ispitaaljáért Baráti Kör elnöke
Tamási Lászlóné Illés Margit, akit a MÁV Bérházban többnyire csak Gitta néniként ismernek, lassan fél évszázada él a Mártírok útján, ahova férje révén került, de életének története még ennél is régebben összefonódott Ispitaaljával. Noha Somogy megyéből származik, már kislányként a nyarakat itt töltötte, hiszen nagyszülei és nagynénje a mai Mártírok útja 23. szám alatt laktak. Sok szép és szomorú élmény is köti ehhez a városrészhez. Emlékszik, a háborút követően a házuk mögött lévő síneken rövid ideig vagonlakásokban éltek emberek, akiknek a pusztításban odaveszett házuk vagy lakásuk és hirtelenjében nem tudtak másik otthonra szert tenni. Gyermekként mindig nagyszülei házának ablakból figyelte, ahogy a Ferencz József laktanya felől (ma PTE BTK Történettudományi Intézet) reggelente az Uránváros helyén lévő egykori katonai repülőtérre gyakorlatozni igyekvő katonák menetoszlopa a házuk előtt masírozik végig az utcán, amely ekkor még nem volt leaszfaltozva, egyszerű földút volt.
A Tamási név pécsi futballista körökben mindenkinek ismerősen csenghet, hiszen Gitta néni apósa, idősebb Tamási László a második világháborút követő néhány szezonban élvonalbeli futball játékos, majd azt követően évtizedekig utánpótlás edző volt a Pécsi Vasutas Sportkörnél. A PVSK jelenlegi szakembergárdájának egy része is az ő keze között kamatoztatta tehetségét. Az egyesület egyik futball csoportja, a Tamási csoport, amely jelenleg a Baranya megyei III. osztályban játszik, ma is az ő nevét viseli.
A PVSK révén kerültek a MÁV Bérházba is, ahol a vasút segített a Tamási családnak lakáshoz jutni. Gitta néni későbbi férje, ifjabb Tamási László mindössze 7 éves volt, amikor családja 1946-ban a társasházba költözött. Az iskolát is a környéken végezte, hiszen a közeli Fiume Utcai Iskolába járt. (Ennek neve később Petőfi Utcai Általános Iskolára változott, ma pedig már nem általános iskolaként funkcionál, hanem az Angster József Szakképző Iskola egyik melléképülete.)
Férje - ahogy az egész család - imádott itt lakni, hiszen a házban nagy közösségi élet volt és sok barátra szert tett. Kamasz fiúként Tamási László, akit leginkább a műszaki dolgok kötöttek le, házilag barkácsolt telefonvonalat létesített a szemközti társasházban lakó Füzes családhoz az udvar felett.
Ifjabb Tamási László, a MÁV Bérház udvarán, 1957. május 13-án
Gitta néni arra is szeretettel emlékszik, amikor a vasút még külön óvodát tartott fenn az épületben, főként a bérházi gyermekek részére, így a családosok a közös munkahely mellett a gyermekek révén is ismerték egymást. Délután az udvarban lévő játszótéren találkoztak egymással szülők és gyermekek, de nem csak a bérháziak, a környező házakból is ide jöttek játszani a kicsik. A családok sokszor külön játszódélutánokat szerveztek nekik.
Kerékpárverseny a MÁV Bérház udvarán a '80-as évek elején
A '70-es évekig még közös disznóvágásokat is tartottak a házban. A vasút mellett ugyanis disznóólak álltak, ahol a bérházban lakók tenyésztették a sertéseket. Ezeket disznóvágáskor az alagsori pincében vágták le és dolgozták fel. A jó hangulatú események a közösség összetartását erősítették.
A MÁV Bérház melletti mai Kandó Kálmán utcában még parasztházak álltak,
tele gyümölcsösökkel. Nyoma se volt még a tömbépületeknek. Hátul a mai Már-
tírok útján pedig a vasút mentén disznóólakban nevelték a hízómalacokat.
Gitta néni szerint nincs Pécsett még egy, az ispitaaljai MÁV Bérházhoz fogható épület. Mind a mai napig nagyon szeret itt élni. A hangulatos udvari park és játszótér, a családiasan összetartó szomszédság a 21. század rohanó világa mellett is élhető, szerethető hellyé teszik Ispitaalját és a régi bérházat.
(Fotók: Tamási Lászlóné családi archívuma)
