A MÁV Bérház bejárata a Mártírok útja felől 1956 februárjában
A vasúti rendszer kibővítésével a MÁV célszerűnek látta dolgozói részére egy pécsi bérház megépítését.
1922-1923-ban készült el a négyzet alakú udvart záró épület.
A déli oldalon nagy négyszobás lakásokat építettek a vezetők számára (főleg 17. lh). A keleti oldalon háromszobás lakásokban az alacsonyabb beosztású vezetők kaptak helyet. A nyugati és északi oldali lakások kétszobásak, itt a mozdonyvezetők és a karbantartók laktak. A mozdonyvezetők kötetlen munkarendben dolgoztak, a „rendelkező” bármikor behívhatta őket. A család életének megszervezése, férfimunkák elvégzése (tüzelő beszerzés, favágás) a feleségekre hárult. Anyagilag a legjobban megbecsült réteg volt. A háborúba állandó katonai szolgálatra MÁV dolgozót nem hívtak be.
1944-ben az itt lakókat kitelepítették zsidó lakásokba, a zsidókat pedig idehozták. A gettóra a ház falán levő emléktábla emlékeztet. Egy-egy lakásban több zsidó családot szállásoltak el. 1944. július első vasárnapján vitték őket az állomásra a „mártírok útján". Erre a napra minden évben megemlékeznek a pécsi zsidók, ekkor koszorúzzák meg a déli kapunál lévő emlékfalat is.
A vasutas réteg a szovjet megszállás után is a legmegbecsültebb réteg volt, hiszen ekkor, 1945-ben hangzott el a hírhedt kommunista jelszó: „arccal a vasút felé”.
A MÁV Bérházba 1946-ban költöztek vissza az eredeti lakók. A lakásokat is a MÁV hozta rendbe, a karbantartásokat, javításokat elvégezte. Lakbért fizetni nem kellett (valószínűleg a havi jövedelemnél figyelembe vették), a konyhákat kétévente, a szobákat négyévente ingyen kifestették.
Az épület keleti részén a földszinten óvodát hoztak létre, melyet teljes egészében a MÁV tartott fenn. A város legjobban felszerelt, legkorszerűbb óvodája volt.
A lakóközösség összetartott, hiszen ismerték egymást, konfliktusok nem voltak. Ideális volt a zárt udvar a közösségi életre.
Gyermekkel teli játszótér a MÁV Bérház udvarán az 1980-as évek elején
A '60-as, '70-es években a MÁV vezetők városon belül frekventáltabb helyekre költöztek, ekkor a déli oldali nagy lakásokat (főleg 17. lh) 30-40 m2 –es lakásokká alakították át. A vidéki őrházakat (bakterházakat) megszüntették, azok lakóit költöztették ide.
A '80-as évektől a MÁV a bérházzal már nemigen törődött.
1995-1996-ban a lakásokat értékesítették. Elővételi joga a bentlakó vasutasnak vagy özvegyének volt. Azonnali fizetés esetén 60 m2 –es lakás 610 ezer forintba került. Így aztán társasház lett a MÁV Bérház. A társasház a padlásteret eladta egy vállalkozónak, annak fejében, hogy a tetőzetet kicseréli. Ez 1998-ban történt, az építkezés majdnem 10 évig tartott.
Az emberek szívesen vesznek itt lakást a zárt, védett udvar és a jó helyi és távolsági közlekedési lehetőségek miatt. (A helyi járatok pályaudvara, a vasútállomás és a távolsági buszállomás egyaránt gyalogosan 10 percen belül elérhető.)
