Barkóczi Csaba és Szatyor Győző

Szatyor Győző Kós Károly-díjas faműves szobrász, grafikus, festő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Népművészet Mestere cím birtokosa, a Baranya Megyei Értéktár Bizottság elnöke. Bogdásán született 1947-ben, Ormánságban. Ott is élt szüleivel, egészen 1950 nyaráig, amikor az ÁVÓ karhatalmistái egy éjszaka elhurcolták családjával együtt és a hortobágyi Lenin-tanyára deportálták kényszermunkára. A munkatáborban 41 hónapot töltöttek, de ezt követően sem mehettek haza. Nagybátyja, aki az ispiataaljai Vas Gereben utcában lakott, fogadta be őket. Egy mosókonyhába zsúfolódott össze az egész család. Húga már itt született a városrészben.

A meghurcoltatást követően édesapja a parkettagyárban helyezkedett el munkásként, noha értelmiségi volt. 1956. decemberében költözhettek haza Bogdására édesanyjával és testvéreivel, de édesapját már nem engedték vissza, így ő csak hétvégente látogathatta a családot. Gyermekként imádott falun élni. Mindig a műhelyben sürgött forgott, már gyermekként is nagyon szeretett rajzolni, faragni. Sellyén érettségizett, majd jelentkezett Pécsre a Tanárképzőre. A hódmezővásárhelyi sorkatonai szolgálatot követően érkezett ismét Pécsre, 1968-ban. A pezsgő pécsi kulturális élet hamarosan őt is magával ragadta. Mint alkotóember nagyon hamar megszerette a várost, tanított is egy időben a Mátyás király Utcai és a Bártfa Utcai Általános Iskolában, valamint a Művészeti Szakközépiskolában.

Lakóhelyét nagyon szereti, úgy véli, hogy amint a Mecsek koszorúja körülöleli Pécset, az egyedi atmoszférát ad a városnak az egész országot tekintve. Sok helyre hívták, mint művész, alkotóembert, így lett volna lehetősége váltani, de mindig Pécshez és Baranyához húzta a szíve, sosem tudta volna önszántából elhagyni ezt a földet, ezt a várost.

Szatyor Győző

Szerinte Pécs és Baranya egyaránt nagyon jelentős magyar kulturális örökséggel, hagyományokkal bír, noha erre - az itt élő nemzetiségek példáját követve - mi magyarok is nagyobb figyelmet fordíthatnánk. Szerinte ebben az esztétikai szemlélet is fontos. A szabványosított modern játszótereket illetően hiányolja a magyar népi motívumok jelenlétét, s azt is, hogy minden műanyagból készül, a hagyományos tölgyfából készülő, de az EU-s szabványok mintájára készített játékoknak ma már egyre kevesebb szerep jut.

Pécsen belül 1975-ben költözött vissza Ispitaaljára. Bár azóta nagyon sokat változott a település, ő maga elégedett a város fejlődésével. Úgy érzi, hogy az elmúlt évtizedekben mindig voltak olyan vezetői a városnak, akik szerették, gondját viselték.

Szatyor Győző úgy látja, hogy Ispitaalján a közösségi élet alapját az képezi, hogy az itt élő zömében polgári gondolkodású lakosság azonos, magas kulturális igényekkel bír. A színházi előadásokon, szakmai programokon és a nívós hangversenyeken való találkozások elmélyítik az ispitaaljai lakosság közösségtudatát és így barátságok, ismeretségek szövődnek.

Otthon, Ispitaalján, a Köztársaság téren

Sajnálja, hogy az Európa Kulturális Fővárosa program idején a legtöbb energiát a Zsolnay Negyed környékére koncentrálták a projekt megálmodói másfél évtizeddel ezelőtt és hiányolja, hogy Ispitaalja ezért kevesebb szerephez jutott az EKF során. Megjegyzi, a kulturális programkínálat ennek ellenére is nagyon erős a városrészben élők számára, már csak a történelmi Belváros közelsége miatt is. Személyes célja, hogy a városban több lehetősége legyen a helyi népi alkotóművészeknek nemzeti kultúránk megerősítése jegyében, s azért is, hogy az ifjabb generáció számára is tovább adhassák mesterségüket fortélyait.